Le Café de Capucine

Tegnap régi adósságot róttam le azzal, hogy megnéztem a "Marley és én" című filmet. Annyiszor megígértem már az embernek, hogy az ő álláspontját is végig gondolom a kutyatartással kapcsolatban, tudniillik mióta összekerültünk azóta nem tudtunk dűlőre jutni. Ez a film volt az ő zászlós hajója, ami kikövezte az álláspontját. Bagatellnek tűnik a probléma, de ma még egy kutya, évekkel később ez az attitűd fogja jellemezni a többi dologhoz való hozzáállásunkat, így a vicceskedés már komollyá fordul. Mint az élet alapkérdése: hagyjuk, hogy follyon és csak ússzunk vele, vagy mi is piszkáljunk bele a folyamatokba azzal, hogy megmutatjuk a határokat.     Ez a film a kutya akaratát egy teljesen különálló, megmásíthatatlan, emberi gondolatokkal vetekedő dologként mutatja be. Egy valamit felejtett el az író, azt a közhelyet, amit a mogorva kutyakiképző, vaskalapos erőszakszervezet mennydörgött: a kutya természete, hogy tanulni akar, hogy ezáltal tehessen az ember kedvére. Ezt én igaza

A gyerek kaják kedvencét csinálom ma, bolognai spaghettit, ahogy a Susie és Tekergőben láttam. Már gyerekkoromban is irritált ez a naív nebáncsvirág és a hajléktalan kinézetű kutya románca, de az a rész, amikor paradicsomos húsgombócot esznek..a cselekmény nem, de a grissini (a rágcsálnivaló elöl) a chiantis üvegbe állított gyertya, és az étel megmaradt. Ma én is megcsinálom, bár nem lesz olyan szépen megrajzolva. Apró gombócokká gyúrva, egy sűrű élénkpiros mártásban, ahogy Nigella Lawson csinálta tegnap este a karácsonyi különkiadásában. Mondjuk húsvét környékén inkább újhagymával kellene kibéleli magunkat, az lenne aktuális. De úgy próbálom felfogni, hogy az időjárás tesz arról, hogy a téli receptekből még stílszerű egy-egy adagot megcsinálni. Ezt a receptet követem, remélem beválik. Ha kész leszek, majd rakok fel képeket és leírom hogy készült.   Paradicsomszósz: 2 doboz aprított paradicsom 2 fej hagyma 2 gerezd fokhagyma 1 dl tej 1 tk só őrölt bors, őrölt kömény 1 tk s

Sajnos az agytekervényeim olyanok mint egy idős (vagy rugalmatlan) ember rutinja: ha ráállnak egy működési metódusra, nem lehet egy ideig kizökkenteni onnan, csak kitartó és kérlelhetetlen átállási szándékkal. azt hittem, hogy nekem és a képzőművészetnek nincs jövőnk. Száműztem is az agyam egy távoli polcára, mint szép emléket és belevetettem magam olyan tevékenységekbe, amik sikerélményt, nem szorongást, csalódottságot adtak, hogy kevés vagyok. Rá kell jönnöm, hogy az ember önkeze által elkapart dolgokat előbb utóbb kimossa az eső. Most jutok oda, hogy megint játékosan és nem pedig görcsösen nyúlok a formákhoz, színekhez, mint amikor elkezdtem ősemberként(asszonyként) rajzolni, ösztönből, felszabadultan. A leírt szó helyét most az éjszaka csöndjében kirajzolódó tervek foglalják el, aminek kis hányadára emlékszem reggel. Itt nem használható egy telefonba bepötyögtetett emlékeztető, mert minden ott a fejben teljes pompájában. Ezért szeretném azt a pár (még oszd el 3-al) embert megkér

Az Örök hedonistával, egyik nagy kedvencemmel, Julia Child-dal először az életéről szóló filmben találkoztam. Tudom, fontos momentum az amerikai kultúrtörténet ezen fejezetében, de hát ha ide hozzánk csak most jutott el? Julie és Julia néven futott és Meryl Streep játszotta, aki a "Nőstényördög" cafkájának szerepe óta szintén a szívem csücske.  A blogger lány, Julie élete és hisztijei nem nagyon hatottak meg, erőltetettnek éreztem, őszintén szólva, idegesítettek, akkor mentem ki kávézni, porszívóztam, beágyaztam..ilyesmi.  De a Julia Child életének mozzanatait, semmi pénzért nem hagytam volna ki, az ötvenes évekbeli Párizs olyan varázslatos, baguettől illatos és ételközpontú volt, ahogy az agyamban él.  Mondtam magamban, miközben néztem: én is ilyen egyenes derékkal járó, boldog kapcsolatban élő nő akarok lenni, mint ő. A nehézségek ellenére, csak azért is azt mondta, hogy csak azért is úgy fog főzni és ismerni a francia konyhát, ahogy csak ők tudják. Ez a nő a m

Töretlen lelkesedéssel kezdem összevegyíteni a saját rajzaimat a neten talált mintákkal. Jelen esetben a piros pöttyössel. Remélem a nap folyamán eljuthatok kinyomtatni, hogy lássam milyen is. A kotyogós kávéfőző nagy szerelem már főiskola óta, kapott egy kedves invitálást maga mellé, hogy a reggel kibotorkálónak mosolyt csaljon az arcára, amíg elkészül az igazi. Az én kedvemre mindenképp hatással volt, megyek főzök is egy csészével.  Pár órával később: Megszületett: bár az esti fényviszonyok nem tudtak megfelelő képet adni erről a kis aranyosról, azért remélem  a végeredmény magáért beszél.

A napokban jutott eszembe az, hogy mekkora áldás lehet az ember mellett egy jó szemű, tisztán látó társ. Így a "forgatás" nem alattomos tevékenységgé, hanem inkább útmutatássá válik, a jó és nemes meglátásának képessége. Ennél lelkileg építőbb dologgal nem lehet egy barátot, társat, gyermeket megajándékozni. Nem csak én gondoltam erre, amikor találkoztam ennek a mondatnak az angol megfelelőjével, a kitchenaid kontextus (sajnos) nem saját, de a nyersfordítás, a festmény és az egyre kezesebbé váló program nüanszai, na, azok igen.

A napokban beugrott ez a kis semmiség az agyamba és vért izzadtam azért, hogy összeollózzam ezt a fölöttébb egyszerű, mégis Photoshoppal irreálisan bonyolultá váló kártyácskát. Tavaly mikor először kellett találkoznom ezzel a programmal, a számítógépes grafikát tanító "úriember" lehordott a sárga földig és biztosított róla, hogy ebben a szakmába sem belelátásom, sem örömöm nem lesz, mert béna vagyok hozzá, inkább nem is mond semmit. Lehet, hogy tényleg igaza van, sohasem fogok maradandót alkotni a mindenható digitális platformon, csak ilyen kicsi, egyszerű szépet. Pont annyit, hogy egy percre felvidítsa a napomat a gondolat, remélem a tieteket is. Szép napot mindenkinek!    

Néhány szóban csak, mert a képek többet mondanak: ez a kezdeményezés is azt a célt szolgálja a gondolataiban, hogy 1. megmutassa a kézműveseket, ami elősegíti a kis szemük fényének, álmuknak gyarapodását. Valószínűleg az alkalmazotti létnek, a nyolc órás munkanapnak mutattak fügét és rácsaptak az asztalra: ember, hülye vagyok én, hogy érted dolgozzak, amikor azt is tehetem, amit jó szívvel csinálok, közben pénzt is kaphatok belőle? Teljes szívvel támogatom őket. 2. A jó magyar gyomornak az ukrán kézbe került Tibi csoki traumája után megmutatták, hogy van még jövője az ízlésnek és a minőségi dolgoknak, ahol nem a mennyiség, a tömhetőség, hanem a minőség a mérvadó. Tegnap így kézen fogott az úriember és végig kóstolta, mosolyogta, csodálkozta velünk - jómagam és hasonlóan étel-fanatikus előbb szakácstársammal, most már jó barátnőmmel -  az összes standot. Utólag hallottam csak halkan egy pici rosszallást a fériúi büszkeségét mentendő: "Nem tudom láttad e hány százalék férfi volt?