Le Café de Capucine

Kívánok Nektek jó élményekben, jó beszélgetésekben, nagy röhögős kajálásokban, örömkönnyekben tobzódó új esztendőt.

Nemrég találtam meg egy másik oldalon az il májsztro, a példakép, a félisten, Michelangelo Buonarotti bevásárlólistáját. Úgy megörültem neki, gondoltam itt is közzéteszem. Annyira sok magyarázatra nem szorul ez a fecni, viszont a kis étel-krokik nagyban megkönnyítik a szöveg kiolvashatóságát.  

Nem jártam még a nagyvárosi lét alapkövének számító New Yorkban, de a Wall Streetről Mr. Gecco óta mindenki hallott. Aki a világgazdasági árnyékbalettbe akart betársulni, ott volt a helye. Úgy beszélnek erről a helyről, mint egy mitikus szörnyetegről, ami először kicsi majd nagyobb halpénzzel felhízlalja az emberi egót, megveteti vele az Armani öltönyt, a luxusautót, majd jól megrágja a stressz, a drogok és finálénak visszaöklendezi, kifacsarva. Sikertörténet ugye? Ez a film egy látványos, mégis biztos kézzel végrehajtott kifacsarás tankönyvi példája, nincs új a nap alatt, még arany Leonak sem. A jellemfejlődés azt a forgatókönyvet mutatja, mint akármelyikőnk esetében mutatna, ha vérszemet kap: csak akkor hajlandó új alapokra helyezni a gondolkodását, ha az élet, már minden fontos alapot kirúgott a lába alól. Farkas törvények, igazi fenevadaknak. Sőt, a story folytatódik : az írót kötelezték, hogy bevételének 50%-át egy alapítványi alapba fektesse, ahol azokat a kevésbé jó beszé

Elindult a karácsonyi nagyüzem, a mai napon málnával töltött háromszögek és lustaságom címérének is beillő zsömlék sültek. A diós bejgli még várat magára, mert annak gyúrása, töltése, kivárása  közös. A diópucolás viszont egy jó alibi lehet egy kis főzőműsor nézésre. Vagy kettőre...úgy is sok kell, nem is hajt a tatár.

Szerintem tüneményes A kistestvérem karácsonyi csillogó vallásának is hangot adott a napokban: mikor meghallotta, hogy nem akarunk fát beszerezni és inkább a furfang mellett döntöttem - ami jelzem egy nagyon mutatós trükk volt - annyira felháborodott, hogy vett nekünk egy fát. Amúgy ez az ötlet nemcsak olcsó, hanem tényleg olyan érzeted van, hogy nem maradtál el a hangulattól. Ha nem akarsz költeni fára, ha nem tudsz költeni, vagy ellenzed a vágást, akkor kiváltható ezzel, elég ha elballagsz a rablóvezér faárushoz és megkéred, hogy 10 ágat adjon már abból amit a "csinosításkor" levágott. Tesómra visszatérve, mosolyogtam ezen az abszurd helyzeten, hogy ilyen komolyan veszi, de mit lehet tenni mikor kikapja a csomagtartóból? Kelletlenül megköszönöd. Belátom, senki sem lehet próféta a saját hazájában, így én sem próbálkoztam meg, hogy egy fanatikus karácsonyi embernek elmagyarázni azt, hogy így tiltakozunk a fogyasztói társadalom agyatlan rombolása ellen. A híradóban a

Ne mondd, hogy infantilis vagyok, felnőtt férfiak a Star Trek-ért, vagy a Csillagok háborújáért vannak oda. Ez Nem mese...végtelen nosztalgiával gondolok erre a fétisemre, mert sok minden máshogy lenne az életemben, ha 12 évvel ezelőtt nem nézem meg ezt a filmet, illetve nem olvasom a könyvet. Az eredete annak, hogy miért mentem képzőművészeti suliba, innen eredeztethető, először a filmben látott kosztümöket kezdtem lerajzolni, idővel átírni. Ha már a ruha jó, akkor legyen anatómiája annak a babának, utánanéztem. Megemlítettek egy számomra akkor ismeretlen stílusirányzatot a látványtervező interjújában, utána néztem a szecessziónak. Építkezik a tudás, elég neki egy ilyen pici hatás. Imádok ebben a világban nézelődni, annyira komplex...egy élet munkája.  Ez a bizalomkeltő fiatalember a névadó sárkány hangja és "mimikája" Nem titkolom, mai napig ugrálok az ágyon örömömben, hogyha a Gyűrűk ura, vagy Tolkien akármilyen írása említést kap és igen, akárhol bekapcsolod a fil

Ahogy mindenki más is, mi is elgondolkodtunk az ajándékozáson... még durván van egy hetünk. Jelentem, alakul. Nem mondom, hogy kínszenvedés volt, de a szombati forgatagban kaptunk a bordánk közé egy járókeretet, ha rá mertünk nézni a vevőtársunk unokájának kinézett játékra. Mindig ezért tiszteltem az időseket : olyan állhatatosan tudják a saját gondolataikat keresztülvinni, mindenáron. De mi is erőt vettünk magunkon, szombat délelőtt, volt néhány óra üresjárat. Az emberem újult erővel és türelemmel nyomogatta az okostelefonját, hogy végig gondolhassam friss ésszel, kinek mit mennyiért, ellenben jómagam is próbáltam logikusabb módon vásárolni, értem ez alatt, hogy nem az első elsuhanó színes dolog után menni és kilométereket sétálni, mert elfelejtettem valamit. Tegnap délután beestünk egy otthoni disznótorba...jaaaaj imádom. Évek óta nem volt nálunk ilyesmi, vagyis inkább lemaradtam róla a főiskola, a vizsgaidőszak miatt. Most is csak kicsit estünk be, de nagyon jól esett a lelkemnek

Akár hiszitek, akár nem, a JÓ goffri sütése egy tátongó piaci rés a mai magyar vendéglátásban. Persze vannak kihívók, de nem vagyok nagy rajongójuk. A zacskóba zárt, után melegített (vagy nem), szottyos, semmirekellő ipari hulladékot, amit a szoboszlói strandon kínálnak aranyáron, valahogy nem akaródzik ételnek nevezni. Már második éve besétálunk a fogyasztó strandolók csapdájába, annyira vágyunk mindketten egy ropogós, habos goffrira. Mikor még gyerekek voltunk, lehetett kapni. (a debreceni Centrum előtti bódé volt az egyetlen és a legjobb) Lehet, hogy akkor még nem nézték akkora baleknek azt a vendéglátóst, aki nem spórolta ki az anyagot. Pedig a legjobb vevő, nem az átvert, hanem visszajáró vevő.  Tegnap valahogy beleugrott az agyamba, hogy sütök egy adagot. A kistestvérem még évekkel ezelőtt meglepett egy ilyen sütővel, ritkán van nálunk használatban. Mert az eddig kipróbált receptek csalódást és véget nem érő sikálásokat eredményeztek a mosogató felett. Áztatás, merítés

Mivel nem akartam az értő közönség szemét kitenni sem elrontott amatőr rajzpróbálkozásoknak, sem egy csizmában és piros bojtos sapkában parádézó, e 2 ruhadarab között semmit nem viselő ember képeslapjának, inkább ezek mellett döntöttem. A Mikulás meghozta ma éjszaka az első havat az évben. Pont annyira volt elég, hogy a hangulatot megadja, de ne okozzon semmi kellemetlenséget. Fogadjátok szeretettel.

Tegnap este, sok sok idő után először leültem megnézni egy filmet a tévében. A film egy sokszor látott, amolyan minden háztartásban fellelhető film, olyan mint a Reszkessetek betörők, vagy a Terminátor. Pop-kulturából való kizárás, vagy csak egy uborkás üveg alatt neveltség folyománya lehet, ha valaki még nem hallott róluk. De ilyennel még nem találkoztam rövid kis életem folyamán. Szóval ez a videókazetta, annyira kilencvenes évek, loboncos Nicole Kidmannal és fokhagyma fenekű, tiszta szemű Tom Cruise-al: Túl az óperencián. 1892-ben kezdődik a cselekmény, abban az időszakban, amikor Írország-ban az ún. Nagy Éhezés, "Un Gorta Mór" zajlott, kapcsiból harminc évvel korábbra tette az agyam. Utánaolvastam, a 19.sz negyvenes éveiben volt. A Walking Dead sajnálatos, élő verziója: a nagy éhinség emlékére készített emlékmű. A filmes vonalra visszalépve, a 90-es évek a nagy romantikus filmek évtizede volt, amikor éteri jóság csapott össze a kegyetlen világgal, a gonoszsággal és

via: 9gag.com

Akárhogy is viszonyulunk az ünnepek ünnepéhez, a karácsonyhoz, be kell látnunk, befordult a utcasarkon. Persze a kistestvérem már egy hónappal ezelőtt gunyorosan megkérdezte: - Mit szeretnél karácsonyra?? amíg tart a kóla, addig még a neved is bekerülhet a nagykönyvbe - Honnan tudjam, nem gondolkodtam még ezen. - Ja, bocs most jut eszembe, hogy, már megvettem. Éveken keresztül nem tudtam jó szívvel készülni, mert a családunkban több ember akkor ment el az élők sorából, a születés, az új élet ünnepén. Egyszer pont szentesete előtt. Temetésre készülődve nem nagyon tudtuk átérezni a nagy mennyei boldogságot, ami a család összejövetele, az együttlét miatt lett volna. Egy idő után, a pavlovi összekötés miatt félsz belemelegedni a készülődésbe, mert tanultál abból, hogy magasabbról, nagyobb a pofára esés is. Így lettem 10 évre egy kicsit Grincs. Az aki jóízűt moslyog azon, hogy a Mikulás piros ruhás karakterét a kólagyártó cégóriás rakta össze, belerázták az öreget a mostani formáj