Pácolt sertés saslik
A múltkor olyan pörköltnek való adagot kaptam a hentesnél, hogy választhattam: vagy csinálok belőle egy olyan pörköltet, amiből ketten hülyére zabáljuk magunkat és másnap már a gyomrunkhoz kapunk már a maradék megemlítésekor...vaaagy előre gondolkodom és valamilyen apróbb fogás lesz belőle, ami egy könnyű vacsorát tesz ki.
Háhá, megvan az akkurátus válasz: Saslik!
Először csináltam, tűvé tettem a százforintos vegyeskereskedéseket, de csak azt az egy méteres kardokat mutogatták, amire előbb húznék egy szopós malacot, almával a szájában, mint 30 dkg husikát. Mikor már elkeseredésemben elkezdtem lemérni a sütőnk belső térfogatát, hogy belefér e, a vásárcsarnokban rám mosolygott a szerencse: 1200 ft 4 db pici vékony nyárs!
Gondoltam, ilyen áron kibányászom neked az vasércet, amiből öntötték! Megállapodtam egy csóró kis bambuszpálcás megoldásban, lesajnált az eladó szeme, hogy lehetek ilyen igénytelen, hogy ezzel szúrom ki a családom szemét...DE nekem volt igazam, mert egy órával később megtudtam, hogy a kedves kis öreg hölgy csupán 1100%-os haszonkulccsal dolgozik, ugyanis 100 ft-ért vesztegették a hatványokkal jobb minőségű darabok csomagját. Tanulság: kereskedjünk, ha van hozzá gyomrunk!
Végeredményben lett egy jó vacsoránk, sok zöldséggel, a hús szépen megsült...és maradt még potom száz nyárs a háznál.
Hozzávalók:
30 dkg sertéshús, csíkokra vágva
1 evk Dijoni mustár
2 evk balzsamecet
1 tk só
1 kis fej hagyma
0,5 dl tejszín
A húst vágjuk fel hosszú csíkokra, tegyük egy zacskóba, vagy egy tálba, pihentessük néhány órát, ideális esetben egy éjszakát.
A csíkokat szúrd fel egy egy nyársra, cikk-cakkban. Majd egy forró serpenyőben süsd mindkét oldalán egy percig. Tegyük félre és egy bélelt, kisebb tepsiben tegyük egymás mellé.
Szeletelj fel egy kis kis fej hagymát, pirítsuk át a serpenyőben, amelyben a húst sütötted, néhány perc után öntsük fel egy kevés tejszínnel. Végezetül halmozzuk rá a hús tetejére a mártást és fedjük le. Sütőben, közepes lángon lefedve fél órát, kitakarva az utolsó 10 percet süssük.
Hasábburgonyával, salátával tálaljuk.
ui: a recept nem működik marhahússal, vagy csak én nem tudok ezzel az alapanyaggal bánni. Kiszáradt, csizmatalp szerű lett a próbálkozásom, mint a biltong (napon szárított marhahús Afrikában).
Háhá, megvan az akkurátus válasz: Saslik!
Először csináltam, tűvé tettem a százforintos vegyeskereskedéseket, de csak azt az egy méteres kardokat mutogatták, amire előbb húznék egy szopós malacot, almával a szájában, mint 30 dkg husikát. Mikor már elkeseredésemben elkezdtem lemérni a sütőnk belső térfogatát, hogy belefér e, a vásárcsarnokban rám mosolygott a szerencse: 1200 ft 4 db pici vékony nyárs!
Gondoltam, ilyen áron kibányászom neked az vasércet, amiből öntötték! Megállapodtam egy csóró kis bambuszpálcás megoldásban, lesajnált az eladó szeme, hogy lehetek ilyen igénytelen, hogy ezzel szúrom ki a családom szemét...DE nekem volt igazam, mert egy órával később megtudtam, hogy a kedves kis öreg hölgy csupán 1100%-os haszonkulccsal dolgozik, ugyanis 100 ft-ért vesztegették a hatványokkal jobb minőségű darabok csomagját. Tanulság: kereskedjünk, ha van hozzá gyomrunk!
Végeredményben lett egy jó vacsoránk, sok zöldséggel, a hús szépen megsült...és maradt még potom száz nyárs a háznál.
Hozzávalók:
30 dkg sertéshús, csíkokra vágva
1 evk Dijoni mustár
2 evk balzsamecet
1 tk só
1 kis fej hagyma
0,5 dl tejszín
A húst vágjuk fel hosszú csíkokra, tegyük egy zacskóba, vagy egy tálba, pihentessük néhány órát, ideális esetben egy éjszakát.
A csíkokat szúrd fel egy egy nyársra, cikk-cakkban. Majd egy forró serpenyőben süsd mindkét oldalán egy percig. Tegyük félre és egy bélelt, kisebb tepsiben tegyük egymás mellé.
Szeletelj fel egy kis kis fej hagymát, pirítsuk át a serpenyőben, amelyben a húst sütötted, néhány perc után öntsük fel egy kevés tejszínnel. Végezetül halmozzuk rá a hús tetejére a mártást és fedjük le. Sütőben, közepes lángon lefedve fél órát, kitakarva az utolsó 10 percet süssük.
Hasábburgonyával, salátával tálaljuk.
ui: a recept nem működik marhahússal, vagy csak én nem tudok ezzel az alapanyaggal bánni. Kiszáradt, csizmatalp szerű lett a próbálkozásom, mint a biltong (napon szárított marhahús Afrikában).
