Le Café de Capucine

Hozzávalók: (4 főre) 2 egész csirkemell  10 dkg túró 1 tk só 1 tk kacsazsír 2 gerezd fokhagyma 1,5 dl víz 1 kg akármilyen vegyes zöldség, jelen esetben 3-4 db burgonya, 1 szál sárgarépa és egy kisebb cukkini só, bors Elkészítés: A csirkemelleket felezzük meg, hagyjuk rajta a bőrt és a vastag mellrészbe, az izom közepén vágjuk hosszában egy éles késsel, zsebet készítve. (ez azért szükséges, hogy a hús közepe is ízesítve legyen) A túrót villával törjük szét egy tálkában, sózzuk 1 tk sóval és reszeljük bele a fokhagyma gerezdeket, végül a kevés zsírt. Keverjük össze. 2 egész csirkemell volt, megfelezve kapunk 4 felet, ez 8 "zsebet" jelent, ezekbe kell szétosztani a túrós tölteléket.  A zöldségeket tisztítsuk, hámozzuk és a végül vágjuk fel kb. 1 cm-es szeletekre. Enyhén sózzuk borsozzuk és tegyük egy hőálló tál aljába.  A tetejére rakjuk a megtöltött csirkemelleket, a tetejére szórjunk kevés sót. Öntsük alá a vizet. A tetejét zárjuk be alufóliával és tegyük a

Hogy érdemes e répatortával próbálkozni vendégváró sütinek? Hogy el fog e fogyni és hogy másnap reggel már készíted a következő adagot? Igen. Mert a répatorta íze semmivel sem összehasonlítható, mégis olyan otthonos, mintha mindig etted volna. Ezért alakulhat ki addikció már első kóstolásra. Miközben írok erről, lopva lecsippentek a párom sovány kis porciójából, amit tegnapról hagytunk, csakis a fotó kedvéért  és aminek nem kíméltem a másik felét. Tegnap próbáltam ki először a család legfiatalabb, 1 éves kis mászóbabájának tiszteletére. Tartottam tőle, hogy a zöldséges torta viszolygást ébreszt, de ők már korábban kóstoltak ilyet. Sok idő óta először receptből dolgoztam, egyet kiválasztva a répatorta halomból, amit az internet szállított. Rachel Allen szakácsnő receptjére esett a választásom, mert ilyesmit írt mellé: "nem kell sokat dolgozni, hogy tökéletes legyen". Csak a mazsolát vettem ki belőle, mert P nem szereti, egy tojással és maréknyi dióval több került bele grátisz

Napok óta tologatom az írást, ugyanis az elmúlt heti kiesés egy másik életterületen torlódást okozott, alig tudjuk magunkat utolérni a munkahelyen, DE már péntek van, kisütött a nap is, kicsit jobban esett a reggeli kávé, csak azért mert tudjuk, hogy hétvége lesz. Viszont, nem tudok hazajönni agyban, nem akaródzik. Olyan jó volt nekünk ott az a néhány nap, hogy sok kérdést felvetett, többek között azt is, hogy miért nem volt annyi kurázsi bennem főiskola alatt, hogy kimenjek egy szemeszterre ide? A másik ilyen pont volt mindkettőnk agyában: mit keresünk mi itthon, mikor a világon ilyen szépségek is élhetőek? Aki még előtte áll, melegen ajánlom neki, hogy keresse az ilyen lehetőségeket, amíg be nem lépett a felnőttek világába, nem dolgozik, nem telepedett le, hogy próbálja ki Angliát, miheztartás végett. Az előző mondatokból kitűnik, hogy a mérleg az utazással és az országgal kapcsolatban pozitív irányba tolódik, mert vagy azt láttam meg, ami számomra kedves, vagy csak azokat az ember

Kedves csalódott olvasók, ez elmúlt napokban sajnos nem tudtalak Titeket megörvendeztetni az életünk örömével és bánatával, ugyanis nagy utazásra készültünk. A múlt héten volt egy jól sikerült beszélgetős, vacsorázós este, ahol minden feltálalt receptet elrontottam, azután az én emberem születésnapja és az utóbbi 5 napban elrepültünk észak-nyugatra. Nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy a Fácsét többre használom, mint amire való, nevezetesen nem invitálok senkit a lakásunkba addig, amíg haza sem jöttünk. Azok akik amúgy is ránéznének, láthattak valami kis gondolatot, őket személyesen is ismerem.   Elhatároztuk, hogy mi márpedig elmegyünk Angliába. Csütörtök este ültünk a Debrecen-BudapestNyugati vonalon és még mindig nem fogtuk fel, hogy nincs több mint 6 óra a következő repülőutunkig, mikor belógattuk a nagy kérdést a zavarosba: "Ugyan ki találta ki azt, hogy utazzunk Angliába?". Mai napig nem találtunk rá választ, de nagyon jó döntés volt, hogy engedtünk a láthatatlan n

Kliséket elő! Még nem tudunk bele sem gondolni, révedezni, vágyakozni, sem a hétvégénkbe, sem a következő 3 órába, még nem fogtuk fel az utazás tényét sem. De vitathatatlan, hogy holnap ilyenkor már elhagyjuk  azt az egybefüggő földet, ami Európát alkotja és meglátogatjuk Angliát. Szeretnék piros buszon utazni, megnézni Avercamp képeit a Nemzeti Galériában, látni akarom a Tyronaszaurusz rex csontvázát a Természettudományi Múzeumban és lefotózni az utcán Colin Firth-t, szigorúan adminisztratív célból. Kíváncsian várjuk!

A múltkor olyan pörköltnek való adagot kaptam a hentesnél, hogy választhattam: vagy csinálok belőle egy olyan pörköltet, amiből ketten hülyére zabáljuk magunkat és másnap már a gyomrunkhoz kapunk már a maradék megemlítésekor...vaaagy előre gondolkodom és valamilyen apróbb fogás lesz belőle, ami egy könnyű vacsorát tesz ki. Háhá, megvan az akkurátus válasz: Saslik! Először csináltam, tűvé tettem a százforintos vegyeskereskedéseket, de csak azt az egy méteres kardokat mutogatták, amire előbb húznék egy szopós malacot, almával a szájában, mint 30 dkg husikát. Mikor már elkeseredésemben elkezdtem lemérni a sütőnk belső térfogatát, hogy belefér e, a vásárcsarnokban rám mosolygott a szerencse: 1200 ft 4 db pici vékony nyárs! Gondoltam, ilyen áron kibányászom neked az vasércet, amiből öntötték! Megállapodtam egy csóró kis bambuszpálcás megoldásban, lesajnált az eladó szeme, hogy lehetek ilyen igénytelen, hogy ezzel szúrom ki a családom szemét...DE nekem volt igazam, mert egy órával később

2011 végén olvastam el ezt a könyvet, " a nagy kultúrális és irodalmi homályfoltok felvilágosítása " című egyéni projectem keretein belül. 2 estés dolog volt, a nehezen letehető kategóriából. Megtetted magadnak azt a szívességet, hogy a dolgaidra, az életedre visszatérsz, mert érezted a cselekmény felett súlyosan gomolygó rosszat, érzed, sejted, hogy az illető csak rohan bele fék nélkül a vesztébe. Közben eszelősen boldog, biztos a dolgában, mert munkája, a gürizős, mindent háttérbe szorító tevékenysége, végre neki kedvez. Fáj érte a szíved, hogy annyira szeret és ilyen vakon. Szemellenzőt visel, nem veszi észre az egész világ, a társadalom és a szeretett istennő önzését és az oppurtunista játszmákat, amikor az egykori tiszta szerelem egy huszárvágással befejezhető. Ők ismerik azt a hangzatos mocsokságot, hogy: a körülmények nem kedveztek a szerelmüknek. Kár, hogy szerencsétlen Mr. Gatsby nem tudott róla. Nem akarom elmondani a történetet, olvassátok el. De a filmr

Ne haragudjatok rám, légy szíves, a hét olyan agydurrantó és olyan gyorsléptű volt, hogy a napokat annyiban tudtam számolni, hogy kedves barátnőmet hány napja nem tudtam visszahívni. Pedig nagyon vágytam rá. Kicsit magányos szerep jutott nekem, pedig tudvalevő, hogy a homo sapiens asszony ága felettébb szereti fogyasztani a napi 25.000 szóból álló napi limitjét. Igen, kedves férfiak, a ti rátátok 5.000 szó, ellenben a barátnétok csak 5x ennyi dumával érzi, hogy kerek a világ. Végtére is, abban az esetben ez tökéletes megoldás, ha könyvet, blogot, receptet, levelet akarsz írni, kormányzol egy vállalkozást, amellett, hogy a rád kötelezően rótt feladatokat is elvégzed. De van az az érzés, hogy felkiáltanál: VALAKI, AKÁRKI kommunikáljon velem, nem fogy sehova a 25.000 szavam!   Ez akkor kezd ijesztő méreteket ölteni, amikor a kávét kiadó nénikétől, a péktől kérdezed meg milyen napja van, de mivel ő "fogyaszt" rendesen, hülyének néz, hogy mit kérdezősködsz utána, ellenben megkér

Tudom, hogy a negatív reklám is reklám, de inkább elrettentő példának szánom, mert akármilyen nagy is egy cég, nem engedheti meg ezt magának. Debrecen, Pizza di Casa, 2013.09.09 Tegnap olyan dolog történt velünk, amit sohasem hittem volna, hogy a fogyasztói társadalom megenged magának. Marketing órán azt tanultam, a vevőnek mindig igaza van és csak a diktatúrákban megengedett Hofi, hentesnél lejátszott poénja: -Jó napot kívánok. Oldalas van? -Nincs. -Lapocka? - Nincs. -Akkor egy kis karaj? -Nincs. -Tepertőnek való? Beszól hátulról a tulaj: -Karcsikám, ki az, aki ennyire válogat? Így jártunk tegnap, a szolgáltatást és árút adó kérte ki magának ezt az "inzultust". Nevezetesen tegnap mikor hazaestünk a rövidnek és nyugalmasnak aligha nevezhető munkanap után, nem akartunk mást, csak azt a luxust, hogy egy idegen az orrunk alá tolja a vacsorát. Hét órakor megrendeltem az ételt és még fél kilenckor se híre se hamva. A hét órakor érzett "majd jó lesz vacsorázni&qu

Szombaton végre főzhettem! Tudom, főzni nem program, de én szeretem annak feltüntetni, mert olyankor érzem azt a várakozó, optimista ötletbörzét, amit az alapanyagok szépsége, frissessége, összeállítása okoz. A festésnél éreztem hasonlót, de nagy bánatomra valahogy kikoptatta a gyakorlat. DE főzni mindig kell, jól enni annál többet. Végül hatan lettünk szombat estére és mintha éreztük volna a korlátainkat, így járattuk maximumra a kis konyhánk, étkezőnk kapacitását.  Főzni öröm, de nem versenyezhet azzal, amikor látod, hogy milyen jó étvággyal eszik a főztödet és szednek még egy kicsit, abból is egy kicsit, csak a "zíze" kedvéért. A mintaférfi, közben egyik kezével a házi feladatát végezte, a másikkal paradicsomot vágott, a harmadikkal, pedig felporszívózott. Férjek és barátok, csináljátok utána havonta egyszer és hosszú, hálás lesz a kapcsolatotok. Masnibatyu és egy dolgos nagykukta Előtte a reggelinket, a párom szüleinél ÉS a vásárcsarnokban is elköltöttük, a háza

Akárhogy kapálózom ellene, a tapasztalat erre utal: az élet, egy néha fog és talpfahíjas hullámvasút. Még a csúcson is megbotolhatunk egy kis sunyi hibában, amit magunknak kellett volna karbantartani. Így jártam pénteken, ugyanis miután megírtam az előző bejegyzésem, észrevettem egy hiátust a táskámban: nem volt meg a pénztárcám. Épp előtte önző kis hülyeségeken vitatkoztunk P.-vel, de mikor történik egy ilyen dolog, személyes játszmák ráérnek utána, vagy soha többet. Miközben én lepörgettem magamban az eseményeket, visszalyukadtunk a bolthoz. Szégyelltem magam, mert a saját rátartiságomnak köszönhettem, hogy talán nem egy ott dolgozó hanem egy "élelmesebb" egyén találta meg és megint ugyanott vagyok mint 2006-ban. Semmi papírom nincs és arra várunk, hogy csörögjön a telefon: megtalálták, bedobták egy postaládába. Szögedre csak azért mehettem el felvételizni, mert előző nap véletlen áttettem a ruhám zsebébe a diákigazolványt. Ilyenkor látod be, hogy van a szívatáson kívül

Olyan misztikusan hangzik, pedig csak visszakaptam az azonos helyzetet mindkét fél oldaláról rapid sebességgel...egy órán belül. Eleinte sértett vagy, hogy veled hogy csinálhatnak ilyet, hiszen te csak egy fizető vásárló vagy, aki próbálja elintézni, szerencsétlenségére a megadott munkahelyen, üzletben a rá bízott szívességet. De sajnos beleütközik a reggeli kakaóját/cigijét/ kávéját még nem elfogyasztott, morgós eladókba, akik nem látják be, hogy akkor náluk sem lesz leépítés, ha visszatérő vásárlókat képeznek, emberséges és udvarias bánásmóddal. Fejhangon utasítgatják a csak az ő üzletükben érvényes rendre a járatlan vásárlót, aki még maga sem tudja miért köszöni meg, amikor ledorongolják. De a vásárló fellázad, azt mondja 10 perc várakozás után, hogy: tudjátok kinek a pénzéből fogtok Ti fizetést kapni, biztos nem én leszek az a balek! Ott hagyja a kiválasztott festékeket, amit festészeti életének új szakaszának nyitó akkordjaként akart vásárolni és elintézi máshol  a kötelező fel

A hétvégén megünnepeljük a szüleim házassági évfordulóját egy jóvágású reggelivel a vásárcsarnokban, ugyanis olyan figyelmet kapott a velős írás a családom tagjai körében, hogy megkívánták a hely hangulatát. Nem leszek autentikus, utána nem egy gyárilag száraz szoci ischlerrel fogjuk letuszkolni az ízeket, hanem inkább gúvadt szemekkel értékeljük a Kismandula cukrászda x.-ik arculatváltását, ahogy a sütis villával mutogatunk. DE most sor kerül egy olyan eseményre, aminek kiélvezését tavaly májusban az aznapi szakácsvizsga egész napi főzése után elaludtam: nevezetesen háziasszony leszek, vacsorát fogok adni. Persze már volt olyanra példa, hogy eljött egy ember, három... de nem ennyi. Ne tudakoljatok számot, ez benne a rizikó vagyis, a spontaneitás. Szeretek ilyeneken agyalni, a gyerekkorom szakácskönyvek nézegetésével és kereséssel telt el, amit anyukám a sokszereplős dőzsölésekhez szervezett. Mit is mondjak, profival volt dolgom, aki mire megkért engem a menü összeválogatásában, má

Mi vagyok én Cyrano? Saját magam ha kell kinevetem, csak más ne tegye ezt velem. Ez a "bad hair day" egy nőkre vonatkoztatható mutációja. Kedves, gyanútlan barátosném, aki optimistán vásárol: Ne, ismétlem: NE vegyél olyan ruhadarabot, amire azt mondod, hogy "ha fogynék 1-2-tamtaram kilót, akkor tökéletesen állna rajtam. De addig legyen ez A motivációs ruhám" . Ezt minimum 2 okból tehetjük: 1. Tényleg életmód változtatást akarunk eszközölni, egy párhuzamos világban akarunk élni, ahol a szénhidrátra és a szép sárga kacsazsírra vetjük a keresztet és ég fele meredünk: "ments meg uram a kísértéstől", nehogy elkapjon és behálózzon ez az ördögi hatalom! Ellenben a Schobert család egyik szülőjének kazettájával tudjuk csak elképzelni a mindennapi rutinunkat, úgy hogy update 1-es túró rudi lóg ki a szánkból. 2. Nem akarjuk magunknak bevallani, kapálózunk az ellen, hogy most már csak az egy mérettel nagyobb cuccok között kell keresgélnünk. Mondanom sem kell, m