Ünnepi...nem is...akkor hétvégi spagetti szósz

A múlt héten volt egy olyan eső, ami elegendő kárt és beszédtémát szolgáltatott a rutinszerű: "De meleg van!" felkiáltás után az egész falunak ahol anyukámék laknak.
Elmentünk a négy napos hétvégén, hogy kicsit megint gyerekek lehessünk, ágyba hozott habos kávéval, együnk még egy sütit attitűddel.
Itt találkoztam azzal a szomorú felkiáltással, hogy jáááj elverte a jég az összes paradicsomot, pedig mostanra ért volna meg az egész.
Gondoltam magamban, lehet, hogy nem olyan borzasztó a helyzet, lementem egy vájlinggal a kiskertbe. Megrakodva jöttem vissza, mert úgy járt anyukám a viharkárral, mint Magyarország a hőségriadóval: addig mondogatja a tévé, hogy belehalunk a melegbe és elevenen fővünk meg a saját levünkben, hogy mindenki elkezdett forrni, csak mert jó állampolgárok vagyunk.
Summa summarum, összeszedtem cirka 12 kg friss, gyönyörűséges paradicsomot, amivel valamit kellett kezdeni. Vissza nem hozhattam a kis lakásunkba, mert fölösleges, körülményes és nehéz lett volna feltuszkolni ennyi nyersanyagot a 4.-re a marhapörkölt és a süti társaságában.
A másik FONTOS momentum a projectben, hogy biza semmilyen ügyeskedéssel nem elérhető az az íz, ami  a bográcsos ételek sajátja. Benne van a napfény, a fa, a tűz aromája. Így nem csak hasznos, kellemes is a végeredmény.
Neki kezdtem, semmiképp sem végiggondolva, hogy a folyamat végére legszívesebben kiborítanám vagy csak szívtelenül otthagynám a tűzön. Ja, ezt meg is tettem, nem rontotta el.
Nem vagyok olyan acélos és türelmes mint a háziasszonyok akik képesek a szilvalekvár mellett 8-12 órákat tölteni, csak az a baj, hogy ezt mindig elfelejtem, amikor a kezembe kerül valami szép alapanyag, belekalkulálom az unalmas/favágó/utálom részt. Húzd alá a megfelelő jelzőt.
Még nem ettünk a késztermékből, de kóstolgatva nem volt rossz.        
Közben a nap a legmagasabban járt, be is húzódtam egy napernyő és egy gigantikus, rózsás kalap árnyékába.
De rájöttem valamire: a kicsi kutyánk, Sztyepánka egy partycica. Ő megkockáztatta, hogy napszúrást kap a bekecsében, csak hogy élvezze a napot, miközben hallgatta George Michael "Smooth operator" című számát, egy coctailt és egy Cosmopolitant hiányoltam a látképből.
Amikor kicsike volt, úgy szeretett napozni, hogy az akkor még pucér kis hasa leégett és csak a hurkácskák között maradt fehér.
De Sztyepánról ennyit, inkább leírom, hogy mit tettem a szószba.

Egyszerű tésztaszósz
12 kg paradicsom
1 kg vöröshagyma
2 evk só
1 evk szárított bazsalikom
5 gerezd fokhagyma
1,5 dl kacsazsír
bors

A hagymákat vágjuk kockára. Jómagam voltam olyan kísérletező kedvemben, hogy lereszeltem az első kettőt, hogy szebben szétfőjön.
Konkluzió: Hülyeség. De azzal nyugtatom magam, hogy a társadalomban mindig lesznek olyan egyedek, akiknek ki kell próbálniuk a hülyeségeket, hogy néha rájöjjenek olyan dolgokra, amik zseniálisak, egy lépést tegyenek a tökéletes felé. 
DE a fokhagymát később már érdemes.
A hagymát azon a kacsazsíron dinszteljük, amit a bográcsba tettünk és hevítettünk keveset. Szép lassú tűzzel főhet a hagyma, amikor rátesszük a durvára darabolt paradicsomot. Folyamatosan önthetjük hozzá, hogy a nagy vörös lé hízzon, fogadja magába. Azután a fűszereket adjuk hozzá, sajnos anyukám nem volt felkészülve a kérésemre, mazsolát kértem, hogy azzal édesítsem. Nem került bele, épp nem volt otthon, de biztosan jól kiegészíti a paradicsom savasságát, 20 dkg-ot felhasználnék ennyihez.
Innen kezdődik a türelemjáték, mert megkavargatod, teszel alá kevés fát, otthagyod, 10 perc múlva ránézel, visszajössz, teszel alá. Nekem 4. óránál mondta P. hogy lassan indulna, így annyi sűrűsödésnél megállítottam a folyamatot, de láttam a kis bestián, hogy legalább ugyanennyit elbírna.  
Kifőzött üvegebe töltöttem, kevés szalicilt tettem a tetejére, mielőtt lezártam volna a kifőzött kupakokkal. Fejjel lefele fordítottam, mert így tanultam. Reménykedem, hogy finom lesz, egy jó, koncentrált alap egy kis bolognaihoz.     
 
 


Három órával és egy ebéddel később
13 kisebb üveggel lett, szerintem büszkén mondhatom, hogy ledunsztoltunk egy kis vörös napfényt.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája