A szívem örökzöld, mióta te vagy a kertész!

Ha a tipográfia tanárom látná ezt a kis játékot, bizonyára fogná a fejét, hogy túl sok forma, túl sok betűtipus. Hál istennek senki előtt már nem kell félelemmel teli, összeszorított fenékkel várni a szemének villanását, hogy jó-e, tetszik-e?
Csak azzal a középiskolai, wc falra felírt közhellyel tudok élni, hogy: Ne vedd túl komolyan az életet (művészetet), úgy sem éred meg élve. Tudja valaki, hogy melyik filmben hangzott el? Nekem nem ugrik be.  
Jó hétvégét mindenkinek!
Dicséretből sohasem elég!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája