Csing-ling -ling, csing-ling-ling

Most, hogy nagyjából letudtam a kötelezettségeimet, nem marad más, térdig kell gázolnom az első karácsonyomba, mint háziasszony.
Most ilyen fontos dolgokon jár az agyam, amit eddig évekig csak egy mordulással ráhagytam azokra, akiknek van kinek ajándékozniuk. Hálás vagyok a családomért, viszont az, hogy van egy párom is, megemeli az ünnepről való gondolkodást. Nem akarok esztelen módon költekezni, már csak azért sem, mert a jövő évet nem szabad pucér fenékkel, egy peták nélkül kezdeni. Viszont nagyon szeretnék adni, úgy tervezem, hogy akiket ismerek és szeretek meglepődjenek és nagyon örüljenek, hiába nem olyan nagy dolog amit kapnak. 
A tömeg kiszorítja a szuszt belőlem, főleg olyan boltokban, ahol karácsony nélkül is nehéz megfordulni egy egy levert dolog nélkül.
Felbátorodtam, ma nem kevesebb mint 8 Mikulás csomag készítésébe fogtam. Arra gondoltam milyen aranyos lenne, ha én magam, kettős bal kezével készíteném a zacskókat, amibe az édességeket rakom az ablakba. Utána mosolyogva szaladgáltam a savanyú, köszönni nem tudó eladók között és beszereztem a pirosat, az aranyat és a Mikulás sapka bojtját.
Megsuhintott a december első jobb horgosa, egy kedves eladó személyében, aki nem szégyellt moly rágta, kifoszlott piros anyagot adni a legdrágább méterárú boltban.
A felfedezés, ami kifázva és dideregve, a közelgő ebédfőzés gondolatával együtt rám ült, elvitte az összes ünnepi hangulatot. Gondolkodtam, hogy visszamenjek és az arcába lököm a portékáját, de nincs nekem erre időm, abból kell kihoznom a legjobbat ami van.        

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája