"Stay Calm, Harry is still single"

Olyan vicces volt ez a plakát felírás, hogy újra és újra ki kell kuncognom. Mégis annyira komoly kérdést vet fel, hogy komolyan kell vennem. Gondolkodjunk el azon, hogy egy kapcsolatba mennyi toleranciát építhetünk bele, addig a pontig, amikor az igazi, hús-vér emberünknek azt mondjuk, hogy : Bocs szivi, de inkább a csodára (értsd William öccsére) várok.
Nem vagyok praktikus, élhető nő. Mindig Tatjana módjára, hűségesen vártam arra az Anyeginre, akinek fizikai  feltűnési lehetősége és a vele való romantikus kapcsolat kialakítása legalább annyira adott, mint a drága Harryé. Előbb nyerek a lottón, vagy ruletten.
Rosszak vagyunk mi, idealisták, mert elégedetlenkedünk. Túl mackó, nem szőke (vörös), nem tetszik a füle, hülyén öltözködik, nem szeretem a zenét amit hallgat, túl rámenős, anyámasszony katonája, nem olvasta a kedvenc könyvem vagy urambácsá' nem is szokott olvasni, mert helyette TÉVÉZIK!  Hallatlan!
Fordított esetben a fülemben cseng Mr. Gungor mondata: "3 milliárd nő él jelenleg a földön és ezek 1%-a szupermodell kinézetű."
Ha beletartozol az 1%-ba, akkor örülj neki, ha nem -aminek nagyobb az esélye- akkor te is kiegyezhetsz a férfi társadalom 99%-ával aki nem herceg (vagy fecske nadrágos, fokhagyma fenekű szupermodell). Biztos a pasik is észrevették már a tényt, hogy nem minden csaj Angelina Jolie, mégis megbékéltek vele, mi nők, nagy szerencséjére.
A környezetem példája arra sarkall, hogy meghunyászkodásra kényszerítsem a dédelgetett rózsaszín szemfedőmet, de Tatjana nem hagyja magát.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája